Szóval kedden voltunk Apa dolgozójában és megvolt az első vonattal való utazásunk, aztán Apa félt, hogy Bogyó majd nem bírja a metrót, így villamosra szálltunk. Menet közben Bogyó irtó lelkesen mosolygott minden közelben levő hajléktalan kinézető emberkére... aztán elmentünk a boltba, ahol Apa be szokott vásárolni, majd végül bementünk a dolgozóba. Itt ahogy kiértünk a liftből egyből le lettünk támadva az egyre gyarapodó létszámú kollegák által. Végül csak sikerült bejutnunk az irodába és megtízóraiztatni Manót. Aztán pillanatok alatt elment két óra és már mehettünk is a vonathoz. Sajnos az idő kevés volt, így megkockáztattunk egy metrózást. Bogyó ekkorra már olyan szinten álmos volt, hogy a Melóhely- Népliget távon majdnem bealudt. A metrót simán bírta, Kőbánya Kispesten már beájult, majd kb úgy is maradt Szolnokig. Itt is csak a lepakolásra ébredt fel.
Következő nap jött a fehérvári nagyi. Manó olyan jókat játszott anyukámmal, olyanokat kacagott... :)
Szal jól elvoltak, mi Anyuval kicsit felszabadultunk:) Bogyó meg megtanult tapsolni, nagyon lelkes és büszke rá:)
Most meg jönnek a nagy melegek. Szegénykém amíg nem volt meleg délben ilyen másfél két orőkat, most hogy meleg van fél, max egy órákat alszik. Aztán meg délután-este olyan kómás-nyűgös, hogy ember legyen a talpán aki bír vele.
Rá is szoktunk az estig tartó sétára, mert a babakocsiban jobban elvan és így kevesebb ideje van nyűglődni:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése